Palotai Boris: Zöld dió

Ím' az első párbajos könyvem!

Olvastam én már az írónőtől, azok is nagyon tetszettek, de ez megfogott, megérintett, megszorongatott.

Az első pár oldalon mondjuk még azt sem tudtam, hogy fiú-é vagy lány a főszereplő, majd helyére kerültek a nemek és a nevek. Hősnőnk (áh, lelőttem...) 17 éves, kamasz, dacos, út- és énkereső, nem kevés cinizmussal keverve. Elvált szülők gyermeke. Mindez a szocializmus derekán. Az anyjával viharos a kapcsolata, az apjával állóvíz.

Szerintem egy lélektani regénynek is megfelel. Ugyan sokszor hadaró a stílus, elharapott, félbehagyott mondatokkal és gondolatokkal, de ez adja meg azt a hangulatot, amire azt mondom, hogy huh. Rengetegszer felpofoztam volna a csajt, vagy legalább megráztam volna, hogy nyisd már ki a szemed! De aztán rájöttem, hogy ilyenfajta megfelelési kényszerrel én is küzdöttem, csak a jellembeli különbségek miatt máshogy reagáltam le.

Hűen az egész történethez, a vége is lezáratlan. Nem derül ki, hogy akkor most hogy is lesz tovább. Azt hiszem, ez mindenkinek a saját képzeletére lett bízva.

Összességében magával ragadó könyv, bár lehet, hogy az a kategória, hogy valakinek vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem. Ezt döntse el mindenki maga. Én nyugodt szívvel ajánlom. :)

Kedvenc szösszenetek:

"Merényiről azt állítja, hogy „az egy valaki”. Szerintem egy ló. Négy nyelven beszél, és egyiken sem mond semmit."

"Azt meg kell adni, hogy olyan gondolkodós feje van. De ami kijön abból a gondolkodós fejből… Úgy látszik, útközben kap egy gellert."

"A meg nem értéshez több idő kell, mint a harmóniához. Az fix."

"Most tartalék bánatait is felszámolta, melyeket akkor szedett elő, ha kifogyott a napi panaszból. Hirtelen támadt derűje három árnyalattal világosabb a természetesnél. Félek ennyi szőke optimizmustól."

"„Tulajdonképpen mért lázadsz? Mi ellen?” Lennének érveim. Csak nem vagyok biztos bennük. Érzem, hogy valami nincsen rendben, másképp kellene csinálni, a szívemmel érzem, de annak nincs szóbősége."

"Mesél. Olyasmiket mond… a felét se hiszem el, de talán mégis igaz. Lehetne igaz is. Szívesen megismerkednék azzal a lánnyal, aki szerinte én vagyok. Profilból hasonlítok rá. De az ember nemcsak profilból áll."

"– Egyedül jobb!

– Amíg tudod, hogy keres valaki."

"– Fütyülök a pénzedre!

– Helyes. Akkor egyedül megyek nászútra. Úgy terveztem- konzervatív vagyok-, hogy együtt megyünk. Megmutatom neked a világot. Hegycsúcsokat, tengert, képtárakat, a Champs-Élisées-t… Olyan szépen kigondoltam. Útközben többször elvesznél."

"Ez a konyak befűtött. Semmi kapcsolat a fejem és a lában között. A fejem repülne, a lábam határozottan szomorú. Mutatom neki a szegfűcsokrot, rá se hederít. Így neveljen az ember lábakat!"

"Anya bedugja az ajtórésen a fejét. A hétfői fejét hordja. Hétfőtől ugyanis mindig új életet akar kezdeni."